híradás

2011 augusztus 1. | Szerző: kittike1986

Elég sűrű volt az elmúlt időszakom, így írni se volt időm…

Nem is tudom hogy össze tudom-e szedni annyira a gondolataimat és a történéseket hogy értelmesen le tudjam írni…

Kezdem az elején (legalábbis megpróbálom): az ex hívogat, de nem veszem fel a telefont…megmondtam már neki, hogy nem akarok tudni róla, nem érdekel hogy hogy picsog a csaja miatt (milyen gáz hogy pont az ex csajával akarja megbeszélni…), szóval békén lehet hagyni…úgy tűnik most felfogta, igaz, nagyon bunkó voltam vele, de nem érdekel…megérdemli… 🙂

Van egy pasi, Tibi…Tibi nagyon édes, nagyon aranyos, és nagyon helyes 🙂 régóta ismerem, de nemrég jött a felismerés részemről hogy többet akarok tőle…a barátaim és a családom (ők is ismerik) szerint régóta többet akar tőlem…nem tudom, én nem vettem észre, nekem inkább az tűnt fel hogy mennyire nem lép. Azt mondják fél tőlem (??? pedig nem harapok 🙂 )és ezért nem mer lépni…hát nem tudom, egy pasi legyen tökös és lépjen…szóval most várok, de nyitott szemmel is járok 🙂 Lehet hogy pont ez a baj? Lehet hogy döntenem kellene hogy akarom-e őt, és lépnem…de én lépjek? Nem a pasi dolga lenne? Hiszen ha nem tud megszerezni, hogy akar megtartani? Elé dobni magam pedig nincs kedvem, és nem is akarom…

Hamarosan bővül a család, Sógornőm bármikor szülhet 🙂 Nagyon izgi, nagyon várom már hogy megszülessen a pici, nagyon babázhatnékom van 🙂

Elkezdtem egy hajópincér tanfolyamot, amint végzek az egyetemmel ki szeretnék menni hajóra dolgozni. Igaz, addig van még 1 évem, sok minden történhet addig velem…lehet hogy szerelmes is leszek, bnőim szerint tuti nem megyek ki…

Nagyon nagyon sokat buliztam az elmúlt időszakban, nagyon jó volt 🙂 érdekes, hogy eddig mindig összeszedtem valakit a buliban, mostanában nincs erre igényem. Sokkal inkább igényem lenne a meghitt beszélgetésekre, összebújásra…elegem van a futó kapcsolatokból… 🙂

Egyenlőre ennyi, most mennem kell, mindenkinek sok sok puszi

hír az exről

2011 június 21. | Szerző: kittike1986

Már csak röhögök rajta! Nem tudom miért (na jó, tudom), de nekem nevetséges amit csinál. Szánalmas.
A volt kapcsolatunkat inkább nem jellemzem, elég annyi, hogy amíg hagytam magam alázott (mindenkit dugott volna, lehet hogy dugott is), mindenki szebb, csinibb volt nálam, én olyan lecserélhető voltam neki állítása szerint. Aztán magamhoz tértem, dobtam (persze masszívan füvezett a kapcsolatunk alatt, minden nap szívott), majd én hülye újra összejöttem vele. Aztán kiment Angliába, újra vége. Most, összejött egy lengyel csajjal, állítása szerint szerelem a javából, annyi bibi van hogy mikor összejöttek a csajnak vőlegénye volt, azóta férje. És -állítólag- a kapcsolat folytatódik, szerelmes mint állat a csaj is és ő is…nos, ahogy ismerem, most elő van adva hogy mekkora nagy és fasza minden, közben sehol semmi. Az elmúlt 3 évbőpl kiindulva kb annyi lehet hogy kefélnek, és kész. A csajnak férje van (ő is hülye, minek kefél félre ha vőlegénye van? ha kefél,akkor ne menjen hozzá), tehát kapcsolatot nem lehet vele kialakítani. Na mindegy, ő dolga, de nekem szánalmas az amit csinál.
A lényeg, életem legjobb döntése volt hogy szakítottam vele.

 

:)

2011 június 2. | Szerző: kittike1986

 Nos, nagy előrelépést tettem 🙂 eldöntöttem hogy befejezem az egyetemet, és mindent megteszek annak érdekében hogy sikeres vizsgákat tegyek. Az elsőn túl is vagyok, 2-szer olvastam kb át, és 3-as lett 🙂 4-ért kérdezett, de sajna arra nem tudtam a választ 🙁 ennyi baj legyen 🙂 legalább megvan 🙂 Holnap és holnap után is vizsgázom, remélem azok is meglesznek.

Ma reggel voltam a Kukoriban 🙂 Nagyon izgultam, de azt mondják hogy jó voltam 🙂

Hát, most kb ennyi, kívánok mindenkinek szép napot 🙂

Nincs új a nap alatt

2011 május 26. | Szerző: kittike1986

 Tegnap megtaláltam a verseimet amiket tavaly ilyenkor irtam. Nagyon érdekes volt visszaolvasni. Furcsa, hogy Zoli (ex) miatt mennyit picsogtam, mennyire sajnáltam…és mennyire görcsöltem azon hogy mi lesz ha szakítunk. És most itt vagyok, szakítottunk, és köszönöm jól vagyok 🙂 Sokat, nagyon sokat görcsölök. Nagyon sokszor megfogadtam már hogy nem görcsölök ennyit,de úgy tűnik folyamatosan ebbe a hibába lépek. Mindig mindent kiszámíthatóvá akarok tenni, mindenre van A-B-C-D tervem, pedig nem számíthatok ki mindent mindig…mert mindenre nem tudok felkészülni. És ezt be is bizonyította az elmúlt fél év.

Tegnap találkoztam volt munkatársammal, borozgattunk és jót nevettünk egész este. Elmondtam neki is a nagy dilemmáimat, és megkérdezte hogy miért nem engedem el magam? Hogy miért jó nekem az, hogy olyanokon idegeskedem, amik igazából jelentéktelenek? Pl: a pasi miért pöcs…és igaza van, jelentéktelen. Majd lép ha akar valamit, ha nem lép akkor így járt. És igen, igaz. Megint elkapott az érzékeny hullám, és ő kellett ahhoz hogy visszatérjek valamennyire ahhoz az énemhez amit szeretek 🙂 (Nem vagyok szkizo, csak ikrek 🙂 )

A bajom megint csak az, hogy erre is sokszor rájöttem már…és mégis mindig belelépek a saját csapdámba.

Valahogy ki kellene kerülni ebből az ördögi körből…

az elengedés mindig fáj

2011 május 25. | Szerző: kittike1986

Minden nap látom. Minden nap hallom. Minden nap a közelemben van, és nem tehetek semmit. Gyilkos ez az érzés. Szar,amikor egy másik csaj miatt picsog, én pedig vigyorgok, ugratom, húzom, pedig legszivesebben tökön rúgnám hogy hogy lehet ennyire vak hülye gyerek. Azon is elgondolkoztam hogy csak bemagyarázom magamnak, de nem, régóta ez van. Pasik jöttek-mentek,de ez az egy érzés vele kapcsolatban megmaradt. Egyre nehezebben viselem. Olyan édes, olyan ennivaló 🙂 De ennyi. Azt hiszem éppen itt az ideje hogy elfogadjam hogy ennek tényleg semmi értelme. Hiszen rá nem ugorhatok, elmondani végképp nem lehet, legalábbis addig nem amíg itt dolgozom. Ha utána megtudja nem érdekel, akkor már nem leszek itt, még az országban sem. Ki kell mennem felejteni mindent, ami ebben a fél évben történt. Ennél pocsékabb időszakom nemigen volt az életemben. Sokszor azt érzem hogy tudom hogy mi miért történik, aztán jön valami, ami borítja az elképzeléseimet, és nem tudom hova tenni.
 Néha olyan vagyok mit egy szobor. Csak állok és töketlenkedek, a legszebb az egészben hogy olyan jól megtanultam álcázni magam, hogy nem is csodálom hogy semmit nem vág le belőle. De nem hiszem el hogy ismer 10 éve, és még mindig nem lát át rajtam, mikor Meli 2 hónap után átlát rajtam. Na itt látszik a naivitásom, hiszen lehet hogy látja, csak nem érdekli. Hm…idióta vagyok…utálom az érzelmeket, főleg ha nekem vannak….  🙁

 

Ennél rosszabb nem lehet

2011 május 24. | Szerző: kittike1986

A sztori úgy kezdődött, hogy szombaton enyhén ittas állapotban elmentünk a játszótérre, ahol a kavicsokon sikerült csúszkálnom egy kicsit. Ennek az lett az eredménye, hogy a bal térdemen nem sok bőr maradt. Tegnap hazamentem, elkezdtem mosogatni és az egyik pohárból egy ici-pici darab letört vmikor. Nem tudom mikor és hogy, de mosogatás közben sikerült elvágnom a kezem a hüvelyk és a mutatóujjam között. Nagyon mély, és nagyon fáj. El is keseredtem, hogy mi jöhet még?? A következő talán az lesz hogy rám esik egy repülő… 🙁
Elméletileg ma megyek egy céghez interjúra, ők külföldre viszik az embereket dolgozni. Nagyon ki akarok menni.
Az exszel irkálunk egymásnak, szerelmes lett aminek én nagyon örülök. A csavar annyi a dologban, hogy a csajnak 3 hét múlva lesz az esküvője. Sajnálom őket, mert elég szar a helyzet, de dönteni kell. Sztem az a kapcsolat, ahova egy 3. be tud lépni esküvő előtt az halálra van ítélve.
Hát, kezdetnek ennyi…

Hogy jutottam el idáig?

2011 május 23. | Szerző: kittike1986

 Nos, semmi extra igazából. Aki minimum 10 évvel idősebb nálam átment már hasonló szitun, nekem mégis nagyon nehéz. Az egész tavaly kezdődött. Szakítottam az akkori pasimmal júliusban. A folytatás jó volt, a munkahelyemen úgy éreztem minden szuper, új barátaim lettek, a kedvem egyszerűen isteni volt. Októberben összejöttem az egyik munkatársammal…nagyon jól alakult minden, imádtam vele lenni, a szexről nem is szólva :). Október végén érdekes dolgok történtek…a főnököm elkezdett bunkózni, és nem értettem hogy mi a baja…majd november elején rosszul lettem, hétfőn elmentem a dokihoz, este már műtöttek vakbéllel. A pasim olyan tapló volt hogy elmondani nem tudom…jött az ex, kedves volt, virágot hozott, mellettem állt…decemberben szakítottam a munkatársammal, összejöttem az exszel. Kezdett megint jó lenni minden, leszámítva a közérzetemet. Aluszékony voltam, egész nap émelyegtem. Újra doki, kiderült hogy babát vártam. Újabb sokk, hiszen beteg voltam, méhgyulladásom volt, anyagilag és lelkileg se álltam úgy hogy a babát vállalni tudjam. Január végén megműtöttek. Újabb mélyrepülés, se munka (felmondtam január elején), a pasimmal se volt az igazi, ráadásul a babát is el kellett vetetni…

Márciusban kezdtem egy helyen, úgy tűnt hogy minden javul, igen ám, de itt van az a pasi akiért 16 éves korom óta meg vagyok veszve. Gáááz. A pasim áprilisban kiment Angliába, májusban szakítottunk. Ő azóta összejött egy csajjal, én pedig vergődök (de csak kicsit). Itt van a régi nagy ő, de a jelek szerint ez csak egyoldalú. Úgyhogy én is szedem a sátorfámat és megyek el itthonról. Lehet hogy csak pár hónapra, lehet hogy évekig, nem tudom.

Volt szombaton egy buli ennél a srácnál, és én megint hoztam a formámat. Sokat ittam, vmin összekaptunk, haza akartam menni, utánam jött, de a felére nem emlékszem.

Szóval a lényeg…össze vagyok zavarodva nem kicsit. Elegem van mindenből, lehet hogy nem is kellene hogy elegem legyen, mert nincs min kiakadnom, most csak azt tudom, hogy rossz nekem itt. És ez ellen tennem kell valamit.